Egy négy évtizedes parképítés befejezése

Célegyenesben a 15-ös tömb területén lévő közpark megépítése

Budapest belső kerü̈leteinek fejlődése már a 18. századtól kezdve nagyon vegyes képet mutatott. Átgondolt városfejlesztési koncepció hiányában a pillanatnyi gazdasági érdekek fogságában vergődve fejlődött a város. Ennek eredményeként a 20. század elejére Belső- Erzsébetvárosban zegzugos, átláthatatlan városszövet alakult ki. Ennek a fejlődésnek jellegzetes példája volt a Kazinczy utca – Dob utca – Nagydiófa utca – Wesselényi utca által határolt, úgynevezett 15-ös tömb.

Az 1980-as évek legelején kezdődött az első nagy belvárosi tömbrehabilitáció ezen a területen. A korábban itt lévő 303 lakás mintegy kétharmada komfort nélküli, sötét, levegőtlen volt, és sikátorszerű folyosók vezettek hozzájuk, aládúcolt függőfolyosókon lehetett közlekedni. (Csak érdekességképpen: ekkoriban Erzsébetváros 2,1 négyzetkilométernyi területén 87 000 fő lakott 1509 épületben, 37 ezer lakásban. Ebből 17 ezer lakás egyszobás volt, a komfort nélküli lakások száma pedig 15 ezer volt.)

A tömbrehabilitáció során a lakókat kiköltöztették, és a ma 15-ös tömb néven ismert park területén kilenc társasházat bontottak el, ezek részben önálló épületek, valamint rossz kialakítású, belső épületszárnyak voltak. A tervezett 6-7 szintes mélygarázs építése megkezdődött, de nem fejeződött be, az elkészült vasbeton torzót végül betemették. Az 1980-as évek végére elkészült egy zárt park, amelyet a lakók használhattak, azonban ennek állaga gyorsan leromlott, majd a nem megfelelően végzett épületbontások miatt balesetveszélyessé is vált, így lezárták. A rehabilitáció közel 30 évvel későbbi befejezése Erzsébetváros önkormányzatának köszönhető: 2016-ban a földben hagyott alaptestek, pincetömbök elbontását és a talaj rekultivációját elvégezték. Erzsébetváros képviselő-testülete határozatot hozott arról, hogy a terület rekultivációja után a parkot övező társasházak lakóinak igényeit messzemenőkig figyelembe véve közpark létesüljön ezen a helyen. Kidolgoztak 3 változatot, ezt megelőzően az érintett lakosok szavazhattak arról, hogy mit látnának szívesen a megvalósítandó park területén.


A különböző látványtervek közül szintén a lakosok választhatták ki a számukra leginkább megfelelőt.

A kiválasztott terv figyelembe veszi, hogy a területen az alapos és gondos rekultivációnak köszönhetően beállt lombkoronájú lombos faállomány található, mely jelentős értékkel bír. A tervezés során az egyik legfontosabb szempont az organikus megoldások keresése, továbbá a meglévő növényállomány megtartása és kiemelése volt. A meglévő terepviszonyok továbbgondolása és kiegészítése segítségével izgalmas terepplasztikák alakíthatóak ki, melyek mind esztétikailag, mind használhatóság szempontjából növelik a terület értékét és hozzájárulnak komplexitásához.

Tervezési cél az élhető és biztonságos környezet megteremtése organikus és kreatív megoldásokkal.

A biztonság érdekében a területet körülkerítik, környezetében kamerákat szerelnek fel, és éjszakára bezárják a parkot.

Az elfogadott terv téralakítása tájképi jellegű: szabálytalan és íves vonalvezetésű úthálózat vezeti körbe a látogatót. A Dob utca felől megközelítve a park csodás és változatos fái fogadják majd a betérőt. A Nagy Diófa utca lakóépületei felé árnyas piknikezőnek és napozópihenőnek helyet adó teresedéseket fognak kialakítani. Ergonomikus és korszerű kültéri bútorok biztosíthatnak kényelmes felületeket a feltöltődni vágyóknak. A megfelelően összeválogatott növényegyüttesek segítségével élő térelválasztókat hoznak majd létre az egyes helyszínek között.

A Kazinczy utca felőli telekhatár egy igencsak meghatározó és nagy felületű tűzfal, mely rendkívül sokoldalúan hasznosítható térelemmé alakítható. Létrehozható itt külön rozsdamentes acél támrendszerre futtatható, ún. zöldhomlokzat, mely esztétikus, ökologikus és jövőbe mutató megoldás (javítja a mikroklimatikus viszonyokat, hőszigetelő és zajvédő hatása kiemelkedő, növeli a biodiverzitást stb.). A vertikális kert további interaktív felületekkel kombinálható, mint például falfestés, fényfestés, kültéri mozivászon, hátsó megvilágítású szövegfal. A meglévő vízműdomb adottságainak köszönhetően integrálható a fent említett funkciókhoz lépcső és leülési lehetőségek elhelyezésével, valamint madáretetők kihelyezésével. Ugyancsak a domb mellett helyeznék el Márton László „Erdei Faun” kútját is, mely jelenleg az Erzsébet körúton található meg. A szoborkutat sejtelmes hangulatú környezetbe helyeznék, ennek érdekében páramedencével, illetve erdei és vízimitátor növényzettel kereteznék. A mesebeli helyszín testnek és léleknek is felüdülést nyújthat. Ez a vízarchitektúra egy szabályosabb és építettebb, inkább művészibb kialakítást képvisel.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár épületének közelében helyeznék el Janikovszky Éva szobrát. A szoborkútéhoz hasonlóan – azonban annak negatív módosulataként – alakítanák ki a szobrot körülvevő burkolatot. Burkolt és növényesített (virágos és örökzöld talajtakarókkal beültetett) területek váltakoznának. A komfortérzet érdekében egy két helyiségből álló, mozgáskorlátozottak számára is igénybe vehető, vízöblítéses nyilvános mosdóépületet is elhelyeznének. Visszakanyarodva a bejárat felé, a stabilizált szórt (öko-) burkolatú útvonalon haladva a járókelő betérhet majd a park leginkább érzékekre ható részeibe, az illat- és fűszer-, valamint a mediterrán kertbe. Az ösvény mentén kényelmes padok, berendezési tárgyak és csodás növények biztosítják majd a teljes feltöltődést. A mediterrán kertrészen a már meglévő fügefákat, selyemakácot, kivit és lilaakácot további csodás, déli hangulatot idéző növényekkel egészítenék ki. Az új zöldkerítés és útvonal mentén jelenne meg a rózsakert, ahova a területen már a lakók által beültetett rózsákat is áttelepítenék. A kivitelezésre a tervek szerint 2018-ban kerülne sor, várhatóan jövő év második felében a látogatók már használatba vehetnék Budapest belvárosának talán legszebb közparkját.