Ismét legyen ékkő a Klauzál téri csarnok!

Ha valaki Belső-Erzsébetváros szívében, a Klauzál téren jár, akár egy városbéli oázisnak is tekintheti a megszépült, virágos környezetet. Ez a volt zsidónegyed legnagyobb tere, melynek minden szeglete a történelemről mesél az értő és kíváncsi szemnek. A kezdetekkor, a XIX. század utolsó negyedében azonban még nem volt ilyen rózsás a kép – se a szó átvitt, se a konkrét értelmében.

Az erre emlékező kötet szerint nagyon elhanyagolt terület volt ez, mégis ide, erre az akkor még korántsem vonzó helyre építtette Miklósy Gyula vidéki színigazgató a harmadik fővárosi színházat, mely leégett, s helyére épült az 1897-ben átadott öt fővárosi vásárcsarnok egyike. A tér, amelyet először Stephans Platznak, majd István térnek hívtak, 1907 óta viseli Klauzál Gábor reformkori miniszter nevét.

Némi túlzással és iróniával a vásárcsarnokok korának is nevezhetjük a XIX. század végét, amikor igen gyorsan növekedett a helyi lakosság, robbanásszerűen fejlődött az ipar és a kereskedelem, illetve ezáltal a mennyiségi és minőségi igények is. Az épület korábban, megfáradt állapotában is a főváros és Erzsébetváros egyik ékköve volt, s most, a felújítás után – reményeink szerint – ékesebb lesz, mint valaha. A rekonstrukció minden elemében igyekeztünk eleget tenni a harmadik évezred követelményeinek.

Mozgólépcső, több lift és panorámalift szállítja majd a közönséget a különböző kereskedelmi egységek között, melyek sorában éppúgy megtalálhatóak a kedvelt őstermelők, iparosok, mint a nagyáruház.

Nem véletlenül nevezzük az ide látogatókat közönségnek vásárlók helyett: noha a vásárcsarnok alapvető funkciója nem változik, főként friss élelmiszerért, elfogadható árú, ám jó minőségű termékekért jönnek ide az emberek, mi tervezzük olyan helyi ügyfélszolgálatok kialakítását is az épületben, ahol a helyiek azokat az ügyes-bajos dolgaikat intézhetik, amelyek miatt esetleg az önkormányzathoz vagy másik ügyfélszolgálatra kellene befáradniuk. Ne feledjük: a piac, amióta világ, a világ, mindig találkozóhelyként funkcionált, beszélgetések helyszínéül is szolgált. Sőt, a kultúra, sokszor a tudomány otthonaként is működött. A görög agorák vagy a római fórumok persze idővel átalakultak, de az emberek ma is beszélgetnek, vitatkoznak, megosztják egymással véleményüket ezeken a helyeken, amelyeken szerencsére még ma is megjelenik az egymás iránti érdeklődés. Ez is fontos egy piac tekintetében.

A beszélgetésekhez, a szusszanáshoz kellemes környezetet nyújtanak majd a kisebb-nagyobb hangulatos vendéglátóhelyek. Az önkormányzat tervei szerint augusztusban lesz e várhatóan ismét népszerűvé váló „nagyüzem” műszaki átadása, és szeptemberben vehetik birtokba a helyiek, a távolabb élők és a turisták a régi-új csarnokot.

A középpontban természetesen továbbra is a lakosság áll, amit nemcsak a hosszú, este tízig tartó nyitvatartási idő, hanem – az önkormányzat nonprofit üzemeltető cége által ajánlott korlátozott bérleti díjaknak köszönhető – alacsony árak is kifejeznek.

Újra lüktet majd itt az élet, és mi igyekszünk mindent megtenni, hogy a piac visszanyerje és megtartsa régi rangját, szerepét az erzsébetvárosiak nagyobb megelégedésére.

150218Vasarcsarnok0001
150218Vasarcsarnok0008